tanulós módszereim - így tanultam meg tanulni

​

Hogy a legelejéről kezdjem, nagyjából végzős koromig kéne visszamenni. Szerintem sokatoknak ismerős a helyzet: hétközben max 1-2 órát foglalkozom a tanulással esténként, a témazárók előtti nap gyorsan megtanulok mindent, érettségi előtt fogom a fejem, hogy ennyit mégis hogy lehet megtanulni, aztán valahogy az is meglesz. Semmi rendszer nem volt a fejemben a tanulást illetően, mégis valahogy sikerültek a dolgok, ezért nem is kerestem módszereket vagy logikát.

​

Aztán jött az első félév az egyetemen, egyelőre azt sem tudtam, hogy a szemináriumot és a kollokviumot eszik-e vagy isszák, máris jöttek a zh-k, a beugrók a gyakorlatok előtt, és lassan de biztosan eljutottam az első vizsgaidőszakomig is.

​

Emlékszem, az első vizsgám a biofizika volt. Fogalmam sem volt, hogy álljak neki, kevés időt hagytam rá, és csak azért választottam, mert a nehezebb tárgyakat nem volt merszem megpróbálni. Ekkor a nagy pánikolások közepette kezdtem el valamiféle rendszert vinni a napjaimba. Leosztottam a tételek számát a napok számával, kitaláltam, hány órát fogok aznap tanulni, és az órákat leosztottam a napi tételek számával. Ezzel a kezdetleges módszerrel kezdtem kapisgálni, hogy valószínűleg nem csinálom egészen jól a dolgokat, és ki lehetne találni valami logikusabb felépítést.

​

Ugorjunk előre valami izgalmasabb részre, amikor végre elkezdtem a témában kutakodni, és kipróbálgatni a módszereket.

​

Ha azt mondom, hogy igazán a legalapabb dolgoktól kellett kezdenem, nem túlzok. Először is feladtam, hogy kézzel írok ötoldalas jegyzetet minden előadáson – amit aztán sosem olvastam el többé. Áttértem a papír alapú jegyzetelés helyett a digitális módszerekre. Azóta így csinálom: előre megnézem, mi jön az előadáson, és a hozzátartozó diasort lementem. Az előadásra beülve pedig inkább figyelek, és csak néhány fontos kiegészítést írok a diasorra. Ha inkább a papíralapú jegyzetelést szeretitek, érdemes kinyomtatni a diasorokat, és azokra írogatni az előadás folyamán.

​

Volt még egy nagy hiba a felkészülésemben: azt gondoltam, ha megállás nélkül tanulok, azzal jót csinálok. Azóta szerencsére megismerkedtem a koncentrálóképesség terjedelmével, innen pedig egyenes út volt eljutni a pomodoro módszerig, amit kis túlzással most is minden nap használok. Ennek a lényege, hogy egy bizonyos időablakban (általában 25 perc) koncentrálsz, majd 5 percet pihensz. Ismét 25 perc tanulás, 5 perc pihenő. Ebből 4 kör, majd ezután nem 5 perces, hanem kicsit hosszabb szünetet tartasz, mondjuk 15-20 percet. A 25 perc nincs kőbe vésve, általában délelőtt akár 40 perceket is tudok koncentrálni, ezt teljesen magadnak kell kitapasztalni.

A módszer használatához semmi extrára nincs szükség, az is elég, ha mondjuk a telefonodon időzítőt állítasz be. Ha szereted viszont az ilyen applikációkat, akkor a pomodoro szóra keresve rengeteg ilyet fogsz találni. Nekem a kedvencem a focus to-do app, amiben először egy teendőlistát írsz (aminek a fontosságáról mindjárt olvashatsz még), aztán indulhat is az időzítés.

​

Egy gyakori hibára szeretném felhívni a figyelmed ezzel kapcsolatban. Eleinte én is beleestem ebbe, és látom, hogy sokan mások is. Ha te 2 pomodoro session-t szántál az adott tételre, és már csak 5 perc van vissza, sose kezd el összecsapni a tételt! Ezek az időtartamok nem azt jelentik, hogy ennyi idő alatt be kell fejezned, csak annyit, hogy mennyi ideig tudsz a tanulásra figyelni. A lejártával tarts szünetet, majd indíts még egy kört, hogy kényelmesen, odafigyelve fejezd be a tételt.

​

A to-do listek valószínűleg mindenkinél előjöttek már, ezért csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy mennyivel jobb egy fizikai lista (legyen az egy papírfecnire firkantva, vagy egy alkalmazásba beírva), mintha csak a fejedben gondolnád át, mit is kéne csinálni. Én azt ilyen teendőimet a notion app-ben vezetem; ez az alkalmazás persze nem csak erre van, hanem nagyon jó jegyzetelésre is, mindenképp ajánlom.

​

..És ha azt hinnéd, hogy lesz egy írás, amiben nem kerül elő a világon a két leggyakrabban ismételgetett szavam – tévedtél (akik instán figyelemmel kísérnek, talán már meg is unták, hogy állandóan ezt ismételgetem). Végre elérkeztünk ahhoz a részhez, ami az áttörést jelentette számomra a tanulásban, ez pedig az ismétlés fontossága. Active recall és spaced repetition – a sokat emlegetett varázsszavak, amikről itt és itt is írtam bővebben. Röviden nagyjából arról van szó, hogy a passzív tanulás nem elég, akkor fogod igazán tudni az anyagot, ha azt magadtól elő is tudod hívni. És minél többször teszed ezt meg, annál nehezebben fogod elfelejteni – ez azért nem hátrány, amikor 14 héttel ezelőttről kérik a legkisebb részletet a vizsgán …

 

Már biztosan kitaláltad, hogy a tanulókártyákra utalgatok. Egész biztos vagyok benne, hogy a quizlet legalább egyszer előjön az ember élete során. Ez egy szuper oldal, használtam én is rengeteget, de aztán megismerkedtem valamivel, ami felülmúlta a quizletet, ez pedig az anki. Itt részletesebben kifejtettem mi is ez, röviden összefoglalva ez is egy tanulókártyás app, ami kitalálja helyetted, hogy mikor kell ismételned xy tételt, hogy ne felejtsd el – azért elég jól hangzik. Ezt pedig a teljesítményed alapján teszi: az alapján, hogy egy kártya számodra 1,2,3 vagy 4-es nehézségű volt, megtervezi, hogy hány nap múlva kell visszatérned rá, hogy emlékezz. Ezenkívül teljesen a saját ízlésedre formálhatod: lehet bármilyen színű formájú a kártya, a formátumot is te határozod meg: nyelvet tanulsz, és hallás után akarsz tanulni? Anatómiát tanulsz, és az atlaszból kifotózott képeken le szeretnéd takarni a neveket? Vagy egy egyszerű, mezei tanulókártyát szeretnél? Mindegyiket, sőt még ennél is többet tud.

​

Lezárásként még egy dolgot hadd említsek, ami szintén segíteni szokott, főleg a szóbeli vizsgákra készülésben. Hogy ne vesszek el a részletekben, a tételekből szoktam csinálni egy felmondókártyát is. Ez a következőképpen néz ki: a tételt 5-6 nagyobb egységre osztom, pl. xy betegség etiológiája, pathomechanizmusa, therápiája, stb., ahogy jól esik, a lényeg, hogy pár nagyobb részre tudd bontani. Ezeket az egységeket aztán ráírom a kártyára, gyakran kérdés formájában, pl. Mi az oka a hypertóniának? Milyen típusai vannak? stb. Ezáltal egyrészt rögzül a fejedben egy rendszer, ami a vizsgán hatalmas segítség lesz, amikor egyedül kell kidolgoznod a tételt, másrészt gyakorolod vele a felmondást – active recall a javából!

 

/Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezek az én módszereim, amik beváltak. Sok kutakodás és próbálgatás előzte meg őket, és mivel nem vagyunk egyformák, nem biztos, hogy neked is így lesz a legjobb tanulni. Szerettem volna viszont néhány módszert mutatni, amit kipróbálhatsz, és ha megtetszik, be tudsz építeni a tanulós rutinodba./

​

​

​